Kényes téma ez a bőripar.

Pedig nagyon szép szakma. Sajnos manapság nem csak az állattartási kultúra hanyatlik, de elfelejtettük tisztelni a bőrt, mint hasznos alapanyagot. És úgy egyáltalán bármiért hálásnak lenni, ami megadatott számunkra. 

Mert van, jár, jogom van hozzá. Használom, kihasználnom, eldobom, lesz másik. Tárgyak vagy emberi kapcsolatok, mindegy, de az elv ugyanaz.

És így vagyunk a természettel is. Gyarló módon azt gondoljuk, hogy minden itt a Földön miértünk van, és bármit is teszünk, annak nincs következménye.

Elfelejtettük tisztelni a termőföldet, a faanyagot, a növényeket, az állatokat, amik minden nap szolgálják az életünket táplálék vagy használati tárgyak formájában. Ezek az időtálló értékek mind a természet ajándékai, amit ha tudatosan, ésszerűen használunk emberöltőkön át az életünk részévé válhatnak. 

(Gondoljatok csak bele pl. régen a teknővájók egy fél farönkből 2 teknőt és több tucatnyi fakanalat készítettek és a legapróbb részeket sem hagyták kárba veszni, azokból farigcsálták a fogpiszkálót, a teknők pedig 20-30 évig is kiszolgálhattak egy családot.)  

Meg kellene tanulnunk újra alázattal (ezt a szót egyáltalán ismeri még valaki manapság?) lenni az élővilág iránt, mert az anyatermészet élhet nélkülünk, de mi nem élhetünk természet nélkül. Ez volt az új kollekció vezérgondolata.

Mindezek mellett, hogy az alap felvetésnél maradjak a könnyűipari mesterségek - mint a tímár vagy a bőrdíszműves - kihalását nem csak a képzési platformok és a kétkezi szakmák megbecsülésének hiánya, hanem az ezekre épülő kereskedelmi folyamatok is nagymértékben befolyásolják. Mert, mint tudjuk a kereslet és a kínálat összefügg. Amire nincs igény a vásárlók között, az eltűnik a piacról. Így van ez a magyar bőrrel, mint alapanyaggal is.

A nyersbőr a legtöbb helyen itthon hulladékként végzi, a feldolgozó gyárak fizetnek azért, hogy veszélyes hulladékként elszállítsák, majd elégessék ezeket. Micsoda pazarlás! 

Vagy jobb esetben olasz bőrkereskedők tüntetik el nyomtalanul az országból, ami aztán importcikként négyszeres áron újra visszakerül hozzánk szivárványszínekben, Made in Italy pecséttel. Meg persze bőrtáska, bőrcipő az csak olasz lehet, mert csak ott van minőség és szaktudás, ugye? Hol van már a Pécsi Bőrgyár, meg az évi 14.000 négyzetméternyi bőrtermelés. Egyébként a 6-7 hónapos szarvasmarha borjúk 90%-a kikerül az országból és főként itt is az olaszok nagy vevőink…

Mivel az ember megjelenésével belenyúlt a természetes folyamatokba az ökológiai rendszerek nem működnek már maguktól tökéletesen, ezért a megőrzéshez, helyreállításhoz emberi beavatkozásra van szükség. Erre hivatott pl. a természetvédelem vagy a vadgazdálkodás. 

Sajnos az emberek többségének fejében csak az a kép él, hogy a vadászat a tehetős emberek sportja, amit a vad elejtésének mámora hajt, de ennél jóval árnyaltabb a kép, ugyanis a vadgazdálkodás védelemből, hasznosításból és szabályozásból áll, az állományméret változásának függvényében. Persze taglalhatnánk most a helyenként túltartott vadállomány, a gazdálkodás és természetvédelem valós és vélt ellentmondásait, de ezt a lehetőséget inkább meghagynám a szakmai fórumoknak.

A vegetáriánusoktól és a megrögzött, online hangoskodó, álságos állatvédőktől előre elnézést kérek, de aki megérti, hogy itt most miről beszélek, nem fog támadni az állatok kizsákmányolása címszóval. Persze státuszszimbólum mivoltuk miatt nem kell krokodilbőr csizmát venni nyilván….

De ha még ezek után sem hagyna nyugodni benneteket a kérdéskör, tudok ennél egy sokkal aggasztóbb témát, és kérdem én mennyivel jobb fast fashion üzletek által kínált ”egy szezon után kidobom, úgyis más lesz a divat” silány minőségű termékek megvásárlásával támogatni a tömeggyártást, a gyermekmunkát, a foglalkoztatottak kizsákmányolását? Ráadásul a több ezek kilométerről érkező termékek a szállítás során nagymértékben terhelik a környezetet is, nem beszélve arról, hogy ezzel az adott szakmában a lokális munkahelyek feleslegességét is támogatjuk.

Szóval gondoltunk egyet és a Petrovicz Kft.-vel összefogva értékmentésbe kezdtünk. Az évtizedek óta vadhús feldolgozással foglalkozó cég tenni akarásából és a saját lelkes, kreativitásomból adódóan megszületett a The Gifts of Nature kollekció.

A természetközeli élőhelyeken élő szarvasok a Vác környéki vadgazdálkodási tájegységből érkeztek Csővárra, a húsfeldolgozást követően, az eddig veszélyes hulladékként kezelt nyersbőrt egy Győr-Moson-Sopron megyei tímárüzem készítette ki, majd Budapestre visszakerülve elkészültek a kollekció darabjai, hátizsákok szarvasbőr és vászon kombinációjából.

A kollekció további kiegészítő termékeit a szarvasbőr jegyzetfüzet-borító és a hansági Lébény településről származó akácfa rönkből készült kisasztal/virágtartó/lakásdekoráció jelentik. 

Tehát miért jó, ha a MADurban kollekció egyik darabjára szert teszel, amellett, hogy Magyarországon és helyből származó alapanyagokból készült terméket vásárolsz?

-Értéket mentesz: az eddig hulladékként kezelt bőr nyersanyag felhasználásra kerül

-Támogatod az eltűnő félben lévő hazai könnyűipart

-Ezáltal támogatod az ottani munkahelyeket

-Munkát adsz vele nekem, amit örömmel teljesítek

-És nem mellesleg boldog leszek, mert az általam készített termékeket használod, remélhetőleg minél hosszabb ideig:)

facebook

instagram

info@marieannedesign.hu

 Források:

·Jakab Antal: A Pécsi Bőrgyár Tímárnévjegyzéke (1885–1966). Pécs, 2003. II. kiadás, 208 oldal.

·Tóth Béla – Dr. Tóth Géza: Régi Pécsi Tímárságok. Pécs, Műszaki Szemle 1954. évben, 4. szám.

·www.mek.oszk.hu

·Dr. Kerényi Attila, Dr. Kiss Tímea, Dr. Szabó György: Környezeti rendszerek (Debreceni Egyetem, 2013)

·www.ova.info.hu

·www.haszonagrar.hu/allattenyesztes

Spanyol viasz

Nem gondoltam, hogy mostanában ilyen sorokat fogok írni, de nem az a fajta vagyok, aki szó nélkül hagyja a rágalmazásokat.

Két opció van: vagy elengedi az ember és leszarja magasról, hogy mások mit mondanak, vagy megvédi magát ész érvekkel.

Én mégis harmadik opciót választom: leszarom, hogy ki mit gondol, csak az számít, hogy én mit gondolok magamról és hogy én tudom, hogy mi miért és hogyan van, viszont mivel nem csak rólam van szó és pláne nem értve a tényt, hogy miért a Chloe from the Woods bloggerét támadjátok, aki a nevét adta egy olyan dologhoz, amit tulajdonképpen én készítettem el, ezért megosztom a véleményemet a nagyérdeművel.

Aki nem vágja a helyzetet annak felvázolom: az új Into the Wild kollekció néhány nagyon hozzáértő embernél kiverte a biztosítékot, ezért kétnaponta előállnak valami sztorival, hogy milyen gázak vagyunk.

Most biztos sokan kérdezitek, hogy normális ez? Széllel szemben hugyozni, kinek éri meg? 

Miért ne? Kérdezem én, ki a „szél”? Ki mondhatja meg, hogy mit szabad és mit nem? Ki a szakma? Akinek papírja van róla? Aki a MOME-n végzett? Ki lehet dizájner? És ki az, aki bármit is alkothat a saját megérzései és ötletei alapján? 

Itt vagyok én, dizájner papír nélkül, egy senki a ”szakmában”, aki a próbál azzal foglalkozni, ami örömet okoz neki és ezzel másoknak is örömet szerezni. Valós, elérhető áron olyan dolgokat előállítani, ami mások mindennapjait megszépíti. Nem a pénz hajt és nem is a hírnév sőt, még dizájnernek sem gondolom magam. Kérésre megalkotok valamit, egy másik ember gondolata, életérzése alapján, amiből elkészül egy kollekció, nem 100, nem 50 és még 20 darab sem, összesen 14 teljesen egyedi táska, akik olyanok, mintha a gyerekeim lennének. 

Az ember próbál örülni annak, hogy alkotott valamit, ami úgy tűnik másoknak is tetszik, de persze a mai világban semmi sem ilyen egyszerű. Rögtön megjelennek a trollok, akik váltig állítják, szent meggyőződéssel, hogy egy híres-neves tervező alkotását koppintottam le.

Hallottunk már olyanról, hogy bőr nagykereskedés? Olaszországban havonta több millió négyzetméter bőrt és szőrt adnak el. És hova kell ez a sok alapanyag? Kettőt találhatsz…. a 90% -ból táska készül. Dúrva mi?

Namármost, akkor bárki, aki valaha, szőrrel kombinált táskákat készít, az Anna Amelie alkotását utánozza le. Igen, róla van szó, mivel egy-két lelkes rajongó ezzel vádol a legelső kecskeszőr táska elkészülte óta. 

Anna Amélie, aki óriási név a szakmában, tisztelem, becsülöm a munkáját, de megmondom őszintén, jó darabig azt sem tudtam, hogy létezik. Miért? Mert nem vagyok a szakma része, sosem foglalkoztam a divattal, nem követtem sem a hazai sem a külföldi táskatervezőket, egy teljesen kívülálló személy vagyok, aki a saját álmait valósítja meg minden nemű külső segítség nélkül.

Vajon Anna miért nem teszi szóvá ezt az egészet? Talán azért, mert egy hihetetlenül intelligens, és felvilágosult Nőről beszélünk, nem úgy, mint az onlájn világban ”végre valakik lenni akaró” nagyszájú barátaim.

Azért pedig, hogy Isten minden kérődzőt (a gyengébbek kedvéért pl.: kecske, gazella, őz stb…) úgy teremtett meg, hogy gerincvonalukon hosszabb a szőr, így a táskákon egy felálló taréj alakul ki, ha ezt a részt használjuk, hadd ne kérjek már én bocsánatot…

Ja, és, hogy még a lánc is egyforma?? Ezért is én kérek elnézést, hogy a Pákász utca 6. szám alatt található táskakellékes üzlet ugyanazt a láncot importálja Olaszországból, mint amit a fent említett tervező is használt.

Lehet, egy kicsit el kellene végre vonatkoztatni az őrült nagy szakértői vonaltól és a begyöpösödött, elvakult képzőművész kasztból kicsit kilépve, a „csak az enyém, én találtam ki” életfelfogástól mentesen, át kellene gondolni józan paraszti ésszel, a földön maradva, hogy  VALAKINEK NEM FELTETT SZÁNDÉKA, HOGY UGYANAZT A KIBASZOTT LÁNCOT KERESSE ÉGEN-FÖLDÖN, amit már más is használt egy táskán.

Illetve, ha valaki valamit a saját szellemi tulajdonának érez, akkor szépen ballagjon el a Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalba védesse le a termékét, utána tolja elém a papírt a jogi oltalom formájával és számával együtt és be van fejezve a vita.

A további lelkes rágalmazókkal szívesen folytatom a vitát SZEMÉLYESEN, mert úgy gondolom, hogy ennyi egyenesség sosem árt, hogy egymás szemébe nézve, a másik véleményét tisztelve fejtsük ki az álláspontunkat.

Jó böngészést a neten 3 perc alatt talált fotók között, aztán gondolkozzatok unalmas óráitokban, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás!

Ja, és kedves jóakarók, ne felejtsétek el, hogy a negatív reklám is reklám.

puszipacsi

Mariann

Londoni taskakorkep

Ha London es ha mar van egy kis kozom a taskakhoz is :) korulneztunk kicsit a boltokban, hogy mi a felhozatal Ted Baker, Fiorelli, Modalu, DKNY, Fossil haza tajan... Fenykepes beszamolo kovetkezik :)

Annyit azert kiemelenek, hogy valodi bor taskat csak elvetve talalni a boltokban, ha van is horror aron. Egyebkent egy DKNY marhabor utanzatu kozepes meretu taskat 250 font korul mernek... persze tudjuk, hogy ilyen eetekben a markat kell megfizetni...

Osszel meg mindig divat lesz a csaubarna, ami nagy kedvencem.